|
Szent Erzsébet napja
2011, november 19 - 10:18
Mi, magyarok november 19-én emlékezünk szent életű Árpádházi királylányunkról, Erzsébetről. Európa keresztény országaiban november 17-én, halálának napján tartanak ünnepségeket.
Korai gyermekévek
Szent Erzsébet II. András és Gertrúd lányaként látta meg a napvilágot 1207-ben. A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius, Szent Erzsébet életrajz írója így emlékezett meg a korai évekről ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Már kiskorától arra nevelték, hogy egyszer egy külföldi király vagy fejedelem felesége lesz. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő urával, Lajossal, akinek szülei Hermann gróf és Zsófia grófnő sokat vártak ettől a rangos házasságtól. Az pedig igencsak felvirágoztatta a tartományt, amikor a fényes magyar királyi küldöttség kincstárnyi hozománnyal megérkezett a wartburgi várba.
Különös szokások
A kis Erzsébetet jósága és kedvessége miatt szinte mindenki megszerette, vőlegénye, a nála hét évvel idősebb Lajos pedig első látásra belészeretett. A leendő anyósnak, Zsófiának azonban nem tetszett a királylány néhány magyar szokása. Nem értette meg mély vallásosságát, az pedig egyenesen undorító volt az anyósnak, hogy a közrendű lányokat is egyenrangú társnak tekintette. Talán őseink hagyományához ragaszkodott akkor is, amikor nem vette át a nők számára előírt tipegő járást, hanem természetesen járt az udvarban. Azt nem is kell kommentálni, hogy miért szerette Erzsébet a körtáncoknál jobban a lovaglást. Szerencsére vőlegénye, Lajos védelmére kelt és nem engedte Erzsébetet bántani.
Az ifjú feleség
A fiatal pár boldogsága teljes volt, a férj támogatta Erzsébez adakozásait. 1225-ben kitört éhínség idején belegyezett, hogy a fiatal feleség felnyissa a kamrákat és hombárokat, hogy mindenki számára jutasson a javakból. Erzsébet is hamarosan oltalomra szorult, hiszen férje 1227-ben keresztes hadjáratra indult és útközben megbetegedett és meghalt. Férje javait sógora vette át, aki nem hasonlított szeretett férjére. Abból az időből maradt fent a híre rózsás jelenet. Erzsébet ugyanis továbbra is jótékonykodott a szegények között. Az egyik napon sógora, Henrik hirtelen hazatért a vadászatról, és találkozott a fiatal özveggyel, aki egy nagy kosárral a karján sétált. Henrik föltartóztatta, mert látni akarta, mit visz a kosárban. Erzsébet engedelmesen átadta neki kosarát, melybe a szegények számára élelmet csomagolt, Henrik azonban illatozó rózsákat látott benne, s megszégyenülve útjára kellett bocsátania Erzsébetet.
 Utolsó évek
A fiatal özvegy gyerekeivel együtt megszökött lakóhelyéről, nem tért vissza szülőföldjére, pedig egyszer egy magyar küldöttség is elment érte. Apja, II. András ugyanis értesült nehéz helyzetéről és haza akarta vinni lányát. Ő azonban férje birtokain maradt és a szegénységet választotta. Végül özvegyi javait megkapta, amiből a türingiai tartomány szélén, Marburgban vett magának egy birtokot. Ott megalapította Európa első kórházát, ahol ő is lelkiismeretesen ápolta a betegeket és vigaszt nyújtott számukra. A sok böjtölés és a vég nélküli munka miatt Erzsébet 1231 novemberében megbetegedett. Meggyötört szervezete küzdött a betegséggel. Utolsó óráiban magyarul énekelt. November 17-én hajnalban meghalt. Szegényes ruhájában ravatalozták fel. Amikor megkezdték a gyászmisét, a templom tetejére leszállt egy nagy, fekete madár és örömteli dalba kezdett. Talán az Árpádok szent madara, a turul jelent meg, hogy elbúcsúzzon a szent életű királylánytól. Marburgban temették el. Erzsébet csodáiról szóló hírek szárnyra keltek és ezrek látogatták meg sírját. Ennek a nagy kultusznak hatására a magyarokkal egyébként ellenséges IX. Gergely pápa már 1235-ben szentté avatta.
Szent Erzsébet csodái:
http://uj.katolikus.hu/csoda.php
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
